A középkorban az alma fogyasztása mindenki számára megoldható volt, a gyümölcs nem csak a gazdagok számára volt elérhető, így hozzáférhető gyógymódot jelentett több betegségre is a szegényebb néprétegek körében. A korai gyógymódok között igen elterjedt volt a vasszegekkel átszúrt alma, amit a vérszegény, sápadt betegekkel etettek. A vaspótlásnak ez a módja vidéken a mai napig él. Az almát azonban nem csak gyógyszerként fogyasztották. A bölcs és mindenre közmondásokat faragó rómaiaktól maradt ránk az "Ab ovo usque ad mala" szállóigévé lett mondás nem csak jelképez valamit, hanem szó szerint is értendő (tojástól az almáig, elejétől a végéig). A római étkezés tényleg a tojással kezdődött és gyümölccsel, sok esetben almával fejeződött be. Az alma élettani hatásait ismerve ez egy igen bölcs döntés volt a rómaiaktól, a gyomorra gyakorolt hatása mellett, egy almát megenni felér egy fogmosással. Nagy-Britanniában is van egy almára épülő mondás, amely szintén a gyógynövények közé emeli ezt a gyümölcsöt.
Az igazi csoda - magyar szinkronos előzetes - YouTube
Szívet melengető, értékes, léleksimogató, és giccsmentes családbarát mozi lett Auggie Pullman története, mely főleg a kiskamasz korosztály társadalmának nyújt igen hasznos információkat. A mostani (jelen) időszakban, amikor nem tudunk érdemben kimozdulni otthonról emiatt a világjárvány miatt, úgy hiszem szükségünk van egy szívet-lelket melengető, a családot összetartó, egyszerű de igenis fontos emberi értékekkel foglalkozó filmre, és Az Igazi Csoda ezen kritériumoknak tökéletesen és hasznosan megfelel. Lassan két hónapja vagyok együtt itthon a fiammal, és észrevettem magamon hogy sok olyan szavakat vagy szóösszetételt használok, melyekre már rég nem volt példa. A rohanó hétköznapokban, amikor a pénz és a munkánk hajszolása töltötte ki az időm jelentős részét, sajnos kevésbé fejeztem ki azon érzelmeimet, amelyben egy egészségesen működő apa-fiú kapcsolatnak nagy szüksége van. A köszönöm, a sajnálom, a bocsánat, és a szeretet szavaink előfordulásának gyakorisága jelentősen megnőtt, jobban odafigyelünk egymásra, és picit szégyelltem is magam, ennek az időszaknak kellett bekövetkezni, hogy jobban odafigyeljek ezekre a fontos momentumokra.
Ezen azóta is sokszor gondolkozom, és mindig rájövök, hogy bizony nekem is drágább a rongy életem, mint a haza becsülete, én is biztosan a szeretteimet és magamat menteném, nem a hazát, ha éles lenne a helyzet (jelen helyzetben sajnos néha egészen közelinek érzem a helyzet élét). Petőfi feltétel nélküli hazaszeretetét ma már leginkább egy öngyilkos merénylő elszántsága közelíti meg. Legalábbis ezt gondoltam öt perccel ezelőttig, majd megnyitottam egy fotóriportot az interneten, amely Lviv pályaudvarán készült, ahol frontra induló ukrán katonák búcsúznak szerelmüktől, és már nem tudom, mit gondoljak. Petőfi mindenkié? Petőfi a magyarok nemzeti kincse, történelmi és kulturális örökségünk része, ezt talán nem vitatja senki. Ezért aztán sokan ki is sajátítják maguknak. Hálás terep Petőfi hagyatéka, amiből könnyű és kényelmes kiragadni részleteket, majd felszínesen dobálózni vele, de valójában ő ennél sokkal többet érdemel. Ez a kérdés Babitsot is foglalkoztatta, aki száz évvel a költő születése után a Petőfi Koszorúi című versben pont azok ellen fordul, akik ki akarják sajátítani valamilyen tulajdonságát.