- Szegedi Szabadtéri Játékok; 2017. szeptember 22. - Budapesti Operettszínház A bejegyzésben található fotók a facebook oldaláról származnak, további képekért katt ide!
A párizsi Notre Dame gyönyörű, romantikus történet egy régmúlt korról, de aktualitása mégis tagadhatatlan. Akárcsak az életben, itt is mindenki kénytelen eljátszani a rárótt szerepet, de nem mindegy, kinek mi jut. Nem mindegy, ki lesz az szánalomra méltóan csúnya Quasimodo, ki az ellenállhatatlanul szép és jószívű táncoslány, vagyis Esmeralda, s ki Phoebus, a jóképű, szerelmes ifjú. Meglehet, mindez csupán a véletlen műve, de a sors és a szerelem vihara senkit sem kímél: se csúnyát, se szépet, sőt még a legszigorúbb erkölcsöt hirdető papot sem. Victor Hugo regényéből, Disney rajzfilmje alapján, Alan Menken nagyvonalúan lenyűgöző zenéjével egy lendületes, szellemes és magával ragadó musical készült. A látványos effektusokban gazdag jelenetek, a szélsőséges érzelmi kitörések nyomán a nézők úgy érezhetik majd, hogy nemcsak a színpadon, hanem az ő lelkükben is katartikus erővel elevenedik meg a kitartásnak és önfeláldozásnak ez a gyönyörű példázata. Az előadást legelőször Szegedi Szabadtéri Játékok során állítottuk színpadra, majd az évad kezdetétől itt Budapesten, színházunk Nagyszínpadán játszottuk tovább.
Mindenki megtalálhatja benne a magának valót. Kicsit tényleg Disney, mesés, de ugyanakkor nagyon komoly mondanivalója van. Fontos üzenete a történetnek, hogy mindenki elfogadja a másikat, mert mindenki egyenlő Isten szemében. ‒ A Disneynél tartva. Szinte minden kislánynak álma, hogy hercegnő legyen. Te pedig ezzel a darabban kvázi Disney hercegnővé váltál. Erre vágytál gyerekkorodban? ‒ Nem, nekem ez valahogy kicsit kimaradt. Bár nagyon szeretem a meséket, de hozzám közelebb állnak a karakteresebb mesehősök. Ha Esmeralda is Disney hercegnőnek számít, akkor lehet, hogy én is beleférek ebbe a keretbe, mert ő egy vagány csaj. Nem a Hamupipőke karakter vagyok, hanem inkább a harcos. A kedvenc Disney karakterem is Pocahontas. ‒ Van álomszereped? ‒ Különösebben nincs. Szeretem, ha vannak előttem kihívások. Nem is szerepálmaim vannak, hanem vágyaim. Szeretnék minél többféle karaktert megjeleníteni. Nagyon fontos, hogy az ember folyamatosan edzésben tartsa magát.
Az a kérdés ebben a gyönyörű történetben, hogy kiért szól a harang. Az egyenlőkért, a kiszolgáltatottakért, a szerelmesekért? Mindezt nagyon izgalmasan járja körül a darab: gyönyörű szerelmek, súlyos tragédiák és nagyon komoly társadalmi feszültségek elevenednek meg a színpadon. Mindannyiunkat érdekli az a kérdések, hogy ki dönti el, kiből lesz ember vagy szörny, vagyis hogy az előítéleteink hogyan hatnak arra, miként nézünk a másik emberre. Quasimodo torz külseje mögött például nagyon is értékes tulajdonságok rejlenek. Esmeralda egy szegény cigánylány, azonban rendkívül értelmes és energikus, remekül látja a világot. Az egész darab arról szól, hogy mennyire muszáj szeretni és tisztelni a másik embert. Ezen kívül izgalmasan szól a darab arról is, hogy őrült szerelmi vágyaink, hova tudnak elsodorni minket a világban. Veréb Tamás, Quasimodo: Számomra az egyik legnehezebb feladat eddigi pályám során Quasimodo szerepe. Összetett karaktert kell megformálnom, hiszen a mozgása és a beszéde is olyan, ami a sajátomtól teljesen eltér.
Ugyanígy remekel a saját szerepében a Frollót alakító Szabó P. Szilveszter - habár talán ő volt az egyedüli, aki már a főpróbán is teljes egészében átlényegült, így a lelki vívódása most is abszolút hiteles volt, szólódala alatt pedig végig a hideg futkosott a hátamon. A másik két főszereplőről azonban túl sok pozitívum nem mondható el. Gubik Petra Esmeraldája számomra néha egy tanulatlan parasztlányt tükrözött (ami azért is ellentmondásos, mert a darabban többször elhangzik, milyen intelligens), hangilag is többször megküzdött a dalokkal. Színészileg minden tőle telhetőt megtett, ám némely jelenet esetében ez sem segített rajta, Esmeralda karaktere távol áll tőle. Számomra ez azért is fájó pont, mert egyébként szeretem színpadon látni, a tehetség és az alázat megvan benne, egész egyszerűen ez nem az ő szerepe. Kocsis Dénes Phoebus-ként továbbra sem tud mit kezdeni a hősszerelmes karakterrel, a musical egyik nagy hibája, hogy az ő jelleme koránt sincsen kidolgozva. (Ennek ékes példája, hogy a szerzők az ő történetét le sem zárták, az ő szála lóg a levegőben. )
A bonyodalmakból csak a hős púpos képes megtalálni a kiutat. Stephen Schwartz, dalszövegíró: Nagyon fontos dolgokkal foglalkozik a darab. Elsősorban azzal, hogy a társadalom hogyan viszonyul a kívülállókhoz, azokhoz, akik mások. Azokhoz a dolgokhoz, amik megijesztenek minket, azokhoz az emberekhez, akiket nem ismerünk, ezért félünk tőlük és kelletlenül gondolkodunk róluk. Ez egy nagyon is releváns téma manapság, annak tükérben, hogy milyen problémákkal küzdünk jelenleg a világban. Anélkül, hogy túlságosan aktualizálnánk, Victor Hugo karakterei és története nagyon is könnyen szól a ma közönségéhez. A Notre Dame-i toronyőr mindig is a kedvenc munkám volt, de amikor rajzfilmet kellett belőle csinálni, az természetesen azzal járt, hogy mesésebben kellett elmondani a történetet annál, mint ahogyan én szerettem volna. Színpadi verzióban jobban át lehet adni azt az eredeti hangvételt, ahogyan Victor Hugo megírta a regényt és azokat a felnőtteknek szóló témákat is, amiről a könyv szól. Kerényi Miklós Gábor, KERO, rendező: Az előadásunk mottója, alcíme: Ima az emberért.