Az is előfordult, hogy férjét zárta be a lakásba, de Weöres túljárt az eszén: a ház előtt dolgozó munkásokkal hozatott bort, amit az ablakon adtak be neki. Egy olaszországi utazásuk alatt – sok másikhoz hasonlóan – a költő ígéretet tett, hogy felhagy káros szenvedélyével. Károlyi Amy úgy emlékezett, hogy a végsőkig kellett elmennie. Weöres szinte megfenyegette feleségét – ha nem mehet, hogy igyon egyet – akkor otthagyja az asszonyt. Amy ott maradt a csomagokkal egyedül, Sándor meg elindult inni. Amy azt mondta: "Akkor ne is gyere vissza! " Sándor végül nem ivott, és visszament. + 5 írás a szerelemről #szerelem / Weöres Sándor: Négysoros Mindent otthagytam – semmit el nem hagytam: örök magányomba mindent betakartam. Nem szeretek semmit – s nem léssz szeretetlen: pásztor-csillagodként gyúlok a szemedben. #elfogadás / Weöres Sándor: Naplójegyzet Ó, mindent Isten szemével nézni – sem férfiasan, sem nőiesen. Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet akarok, megfelesz-e ennek?
Leírni talán nem is szabad. Orcádra fessed rózsaszínnel, bújtasd mosolyos csigaházba, didergésbe és könnyű lázba. Rejtsd pillád alá, meg ne lássák, akadó lélegzetbe vessed. Hogyha szereted, így szeressed. szerző: Juhász Anna
A társ (Hungarian) Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod. Uploaded by Fehér Illés Source of the quotation Družica (Serbian) Pomešaj svoje srce sa zracima sunca, te napravi cvet ognja, ko na zemlji na grudima nosi i njegov žar izdrži, saputnica ti je ona. Fehér Illés Uploaded by Fehér Illés Source of the quotation:
"B elépett az ajtón egy alacsony, vékony fiatalember, szürke, kicsit piszkos overallban, a haja kócos, és az arcán is valami szürke folt, mintha hamu vagy sárfolt lenne. " - emlékszik Alaine, aki akkor már Weöres olvasója volt. A találkozó végén a nő arra kérte a költőt, írjon neki pár sort, majd Weöres az asztalra feltédelve 4 sort írt kis papírra: "Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája. " Igen, az azóta mindannyiunk által ismert Galagonya című vers első sorai voltak ezek, egy szerelmi vallomás jeleként. Egy későbbi interjúban Weöres színt vallott: "Alaine, tudja, hogy én szerelmes voltam magába, mindjárt, abban a percben, amikor megláttam? Azt a verset, azt ott magának írtam. Tudja, én féltem Miklóstól, és mindenkit kértem, ne mondják meg, hogy szerelmes vagyok magába. Megmondták? " -kérdezte. "Nem, soha! " - felelte Alaine. "Számomra lehetetlen volt Sanyikával a találkozás. Én a költészetét szerettem. Hogyha ő valóban szeretett, nem tudom, mit szeretett bennem.