Azt hiszem, hogy az utolsót tovább irányítaná az Úrhoz, mert ő magának semmi érdemet nem tulajdonít. Új Világ! Van egy csodálatos, bűntelen új Világ, nem hervad el abban, se zöld lomb, se virág. Azt a világot is, Isten hozta létre, új Világ négy táját, pontosan kimérte. Szent Nevét dicséri, hárfások zenéje, angyal millióknak, boldog örömére. Az új Világ, most még, szemmel nem látható, soha el nem múló, dicsfényben ragyogó. Az új Jeruzsálem, új Földön tündököl, Isten trónja alól, éltető víz ömöl. Sajnos: új Világot, kevesen hiszik el, beérik: látható, elmúló régivel. Látható világnak, van kezdete, vége, a Biblia szerint megsemmisül égve! Ó hát, nem lenne jobb, feledni a régit? Szívből óhajtani az újat, az Égit! Hiszen mindenkinek, ki kell lépni, innen, szebb, új Világába, hív minket az Isten! Hívő lelkek hiszik, új Hon létezését, Atyánk oda várja, lelkük érkezését. Ám az új Világban, csak két hon létezik, csak mi dönthetjük el, ki hova érkezik. Akik nem vágyódnak, a szebb új Világba, döbbenve kötnek ki, kárhozat honába.
Szent testét borították tengernyi sebek, mit imádandó vére pirosra festett. Az ég elsötétült, nagy vihar fakadt, a templom kárpitja kettőbe hasadt. Megrendült a föld, a sziklák megrepedtek, a szentek feltámadtak és sirukból kijöttek. Szenvedésének nem volt és nem is lehet párja, mellyel értem megfizetett az Isten Báránya. Alázatosan, szelíden, ártatlanul szenvedett, minden ember bűne, terhe, ránehezedett. Beláthatatlan, megszégyenítő szeretet! mellyel átkarolta az elbukott embert. Habár halálát vallja szavunk, gyilkosaival eggyek vagyunk. Krisztus érettünk ma is szenved, testébe ma is beverünk egy-egy fájó szeget. De nagyobb ennél lelki szenvedése, a nagypénteki titok megvetése. Általa lehettem a keresztfa gyümölcse, áldott magvetésének kalásszal termése, a szőlőtőke zöldelő hajtása, a teremtés titka, mézédes csodája. Üdvösségünk áráról nincs emberi fogalom, Ó könyörülj meg Uram, rajtunk nyomorultakon! Posztos Lenke verse
Mennyi gyönyörű ajándék ez, s most múltam még csak harminc éves! Ma is jóságodban fürödtem, s én semmi, semmi jót se tettem, pedig tisztem az: mit kezed adott, tovább adjam, mint drót az áramot. Ó segélj, hogy mint gazdagon megáldott, szórjam – tükör a fényt – a Te jóságod, Ne legyen meddő több napom soha, ragyogjon rólam Lelked mosolya, add, hogy mindenkit egyformán szeressek s áldó jobbkezed egy íze lehessek. Bódás János EGY ÉS EZER 2 Péter 3:8 Egy nap = ezer esztendő! Egy nap… észrevétlen elsuhanó! Nálunk semmibevetten tovaszállhat. S ezer esztendő nálad! Milyen egészen másképp járhat isteni órád, Örökkévaló! Ha te így méred időnk, életünk, milyen súlya van minden pillanatnak! Pillanatok éveket jelenthetnek. Évek pillanattá zsugorodhatnak. S mindegyikért felelősségre vonsz, amikor számot vetsz velünk. Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be! Segélj belesimulni terveidbe, érezni súlyát minden pillanatnak! Mindet szeretni és szolgálni adtad, hogy így találjon: boldog szolgálatnak – akár egész kicsinynek, akár nagynak – hűségében az Úr, az Eljövendő!
Boldog, aki igazságra vágyik, és szeretne igaz úton járni. Tud, ha olykor könny is hull szeméből, Isten vigasztalására várni. Boldog, aki tudja, látja, érzi: Isten nélkül oly üres az élet! De ha szíve Isten előtt nyílik: áldást, békét kap és üdvösséget. hogy életük valóban boldog legyen. Címkék: boldogság, hegyi beszéd, Jézus a hegyen, Mt. 5:3-11, vigasztalás PÁL (1Korintus 1:1-2, 2Korintus 11:23-32) …S ha százszor ostoroznak és százszor megköveznek, tömlöc mélyébe dobnak, zúgó tengerbe vetnek, ha reámrontó latrok mindenem elrabolják, testemen korbács csattog, asztalomon csak morzsák, ha szomjan eped ajkam s kemény fagyban didergek, ha rongy a ruha rajtam, s árulók arculvernek, ha váram tönkre rontják s mardosó bánat epeszt, ha botrány és bolondság is mindenütt a kereszt: nem küldettem, hogy egyébért fussak, nem végeztem, hogy egyébről tudjak, mint akiről ajkam egyedül szól: Mint megfeszített Jézus Krisztusomról! Címkék: 1Kor 1:1-2, 2Kor 11:23-32, küldetés, Pál apostol SMÁRIAI ASSZONY Mindent megmondott, amit cselekedtem!
A magyar népcsoport fontos részét képezik a különböző vallási közösségek. Ebben a sorozatban e gyülekezetek méltóságai és képviselői felváltva osztják meg velünk gondolataikat. Az új év első hozzájárulását Kádas Richárd Lázsló, a Felsőőri Református Egyházközség lelkésze küldte. Időtlen időkig? A naptári évben való váltás nem része az egyházi év ünnepeinek. A keresztyén egyházi év az adventtel kezdődik, mégis számos gyülekezetben találkozunk óévi és újévi Istentisztelettel ill. misével. Az évváltás persze alkalmat adhat sok mindenre. Számos fogadkozás kíséri az időszakot, azonban ebben a rövidke írásban, inkább az időhöz próbálok nyúlni, s azt vizsgálni. A biblikus értelemben időről beszélni többféle módon lehet, hiszen az Ószövetség és Újszövetség eredeti nyelvei (héber ill. arám, ógörög) mögött az adott nyelvek gondolkodási rendszere nagyban befolyásolja azt, hogy miként tekintettek az időre. Az idő a héber gondolkodásban a teremtés alkotó része. De persze beszél a héber ünnepi időkről, tartalommal megtöltött időkről, mint aratási, esős, szükség ideje stb.
A kútnál tőlem kért vizet; élő vízzel Ő kínált meg engem. Nem kérdem többé: Melyik a szent hely, ahol az ember Istenét imádja; Tudom a titkot: Rátaláltam a Messiásra! Mindig új kalandra űzött-hajtott izgága vérem. Most pedig futok, hogy új titkomat mindenütt elbeszéljem! Nincs már szívemnek szégyellt homálya, gyötrő kérdőjele. – Siessetek! Itt jár, ti is találkozhattok Vele! Címkék: élő víz, újjászületés, bizonyságtétel, Jn. 4:1-42, megtérés, samáriai asszony